Mesterséges – pontosabban fogalmazva megalkotott – nyelvekről már bizonyára mindenki hallott, olyanról viszont aligha, amely egy természetes nyelvet próbálna „még természetesebbé” tenni. Márpedig a padremoñal nyelv ötlete pont ezzel a céllal merült fel alkotójában.
A mesterséges nyelveket általában abban a reményben hozzák létre, hogy sokkal egyszerűbbek és „logikusabb” felépítésűek legyenek bármelyik természetes eredetű nyelvnél, szabálytalanságok nélkül, így közvetítőnyelvként szolgálhassanak bizonyos közösségekben. Ugyanakkor minden természetes nyelvben rengeteg rendhagyóság fordul elő a leggyakoribb alakokban, ezért nem biztos, hogy jó ötlet olyan nyelvet alkotni, amelyben nincsenek, hiszen ez épp a természetesség ellen szól. Mesterséges nyelvet egyébként bárki alkothat, nem kell hozzá még csak nyelvésznek lenni sem.
A spanyol alapú padremoñal nyelv megalkotójának szándéka azonban valami egészen más volt. Francesc Ojeda Briones katalán-spanyol bölcsész 2000-ben alkotta meg mesterséges nyelvét, amelyet eredetileg tréfának szánt; az interneten azonban nagy népszerűségre tett szert.
Mielőtt arról szólnék, mi is tulajdonképpen a padremoñal, szükséges megmagyarázni egy fogalmat. Az ún. cultismo (magyarul „műveltségszó”) az újlatin nyelvekben olyan latin vagy görög eredetű szót jelent, amely az írott nyelv, a művelt nyelvhasználat útján őrződik meg, ezért – mivel soha nem tartozott a beszélők aktív hétköznapi szókincséhez – nem vagy csak részben (semicultismo) szenvedi el azokat a természetes hangalaki változásokat, amelyek a szájhagyomány útján örökölt szavakra jellemzőek. A „kultizmusoknak” az újlatin nyelvekben különös jelentőségük van, hiszen az adott nyelv korábbi történelméből, a klasszikus nyelvből való „visszakölcsönzések”, s javarészt ezek biztosítják e nyelvek írott változatának máig nagyfokú kölcsönös érthetőségét is.
A padremoñal lényege, hogy a műveltségszavakat olyan hangalakra hozzuk, mintha a beszéd útján öröklődtek volna, alkalmazva rájuk az ezekben végbement hangváltozásokat. Ehhez persze azt is tudni kell, hogy melyek ezek a hangváltozások (erről részletesen olvashatunk a Wikipédiában). Maga a nyelv neve is így keletkezett, méghozzá a patrimonial, azaz ’honi’ szó népiesítésével. A spanyolban ugyanis palabras patrimoniales-nek, ’honi szavak’-nak nevezik a latinból folytonossággal, a beszélt (nép)nyelv útján örökölt szavakat a kultizmusokkal szemben. A nyelvet egy hosszabb, kifejezőbb névvel is ellátta megalkotója, ez pedig a castellano sen cuchesmos, azaz „kultizmusok nélküli spanyol”, amely „rendes” spanyolul így hangzik: castellano sin cultismos.
Hogy néhány példát is említsek, padremoñal nyelven a comunicación (’közlés’) comulgazón, a diccionario (’szótár’) dezonero, a familia (’család’) hameja, a futuro (’jövő’) hoduro, az historia (’történet’) pedig estuera lenne. Nos, melyek hangzanak szebben?
A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.
A mesterséges nyelveket általában abban a reményben hozzák létre, hogy sokkal egyszerűbbek és „logikusabb” felépítésűek legyenek bármelyik természetes eredetű nyelvnél, szabálytalanságok nélkül, így közvetítőnyelvként szolgálhassanak bizonyos közösségekben. Ugyanakkor minden természetes nyelvben rengeteg rendhagyóság fordul elő a leggyakoribb alakokban, ezért nem biztos, hogy jó ötlet olyan nyelvet alkotni, amelyben nincsenek, hiszen ez épp a természetesség ellen szól. Mesterséges nyelvet egyébként bárki alkothat, nem kell hozzá még csak nyelvésznek lenni sem.
A spanyol alapú padremoñal nyelv megalkotójának szándéka azonban valami egészen más volt. Francesc Ojeda Briones katalán-spanyol bölcsész 2000-ben alkotta meg mesterséges nyelvét, amelyet eredetileg tréfának szánt; az interneten azonban nagy népszerűségre tett szert.
 |
| Mesterséges természet? (Forrás: Pixabay.com) |
Mielőtt arról szólnék, mi is tulajdonképpen a padremoñal, szükséges megmagyarázni egy fogalmat. Az ún. cultismo (magyarul „műveltségszó”) az újlatin nyelvekben olyan latin vagy görög eredetű szót jelent, amely az írott nyelv, a művelt nyelvhasználat útján őrződik meg, ezért – mivel soha nem tartozott a beszélők aktív hétköznapi szókincséhez – nem vagy csak részben (semicultismo) szenvedi el azokat a természetes hangalaki változásokat, amelyek a szájhagyomány útján örökölt szavakra jellemzőek. A „kultizmusoknak” az újlatin nyelvekben különös jelentőségük van, hiszen az adott nyelv korábbi történelméből, a klasszikus nyelvből való „visszakölcsönzések”, s javarészt ezek biztosítják e nyelvek írott változatának máig nagyfokú kölcsönös érthetőségét is.
A padremoñal lényege, hogy a műveltségszavakat olyan hangalakra hozzuk, mintha a beszéd útján öröklődtek volna, alkalmazva rájuk az ezekben végbement hangváltozásokat. Ehhez persze azt is tudni kell, hogy melyek ezek a hangváltozások (erről részletesen olvashatunk a Wikipédiában). Maga a nyelv neve is így keletkezett, méghozzá a patrimonial, azaz ’honi’ szó népiesítésével. A spanyolban ugyanis palabras patrimoniales-nek, ’honi szavak’-nak nevezik a latinból folytonossággal, a beszélt (nép)nyelv útján örökölt szavakat a kultizmusokkal szemben. A nyelvet egy hosszabb, kifejezőbb névvel is ellátta megalkotója, ez pedig a castellano sen cuchesmos, azaz „kultizmusok nélküli spanyol”, amely „rendes” spanyolul így hangzik: castellano sin cultismos.
Hogy néhány példát is említsek, padremoñal nyelven a comunicación (’közlés’) comulgazón, a diccionario (’szótár’) dezonero, a familia (’család’) hameja, a futuro (’jövő’) hoduro, az historia (’történet’) pedig estuera lenne. Nos, melyek hangzanak szebben?
A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.
Ez egyébként mindennapos dolog, hogy az emberek fogják magukat és írnak egy saját nyelvet?
VálaszTörlésMindennaposnak nem mondanám, de vannak olyan "őrültek", akiknél ez természetes. :) (Gyerekkoromban még én is kitaláltam ilyeneket, hozzá országot is, de szerintem az más kategória.)
TörlésA Mehhhikói már akkor is formában volt :D
TörlésNem mindennapos dolog, de sokan próbálkoznak vele. Sok próbálkozás van, de néhány ponton szinte mind kudarcba fullad (főleg amatőröknél):
1. Életképtelen nyelvet hoznak létre, olyan szabályokkal, amellyel nem tud rendesen működni.
2. Nem tud elszakadni a készítő a saját anyanyelvétől, ezért az általa kitalált nyelv, csak egy eredeti nyelv átcsúsztatása, átkódolása nulla haszonnal (nyilván senki nem fogja használni, megtanulni, nem lesz értelme).
3. Egy sikeresebb mesterséges nyelvet másolnak (pl. eszperantó), megint csak zéró haszonnal konkuráló mesterséges nyelvet kapunk.
4. Gyakori, hogy ha nem szúrnak el semmit, a kreált nyelv jó és hasznos éppenséggel, de nem tudn híveket szerezni. Senki nem használja a megalkotott nyelvet, így az használat hiányában papírállapotban reked meg, nem terjed, nem születnek hozzá írások, demonstrációk, elemzések. Ez a legkritikusabb pont egy mesterséges nyelvnél.
5. Az is előfordul, hogy a megalkotott mesterséges nyelv azért válik életképtelenné, mert nem lehet, vagy nem következetesen lehet bővíteni a szabályait, új szavait, ezért alkalmatlan lesz mindennapi használatra, csomó dolgot nem lehet vele kifejezni.
TörlésSőt, leginkább újlatin nyelvnek sorolnám be, amelyet kitaláltam (asszem kárdeninek neveztem, de már nem emlékszem pontosan – ne kérdezd, hogy ez a honnan jött!), pedig akkor még kb. halvány gőzöm sem volt az újlatin nyelvek mibenlétéről. Összesen három magánhangzója volt írásban (a, e, u), ezek ékezetes változatai és kombinációi jelölték a többi hangot, a helyesírása nagyon bonyolult volt, bonyolultabb, mint a franciáé, és minden szónak csak -et vagy -er végződése lehetett. :D De aztán felébredtem, azaz felnőttem, és nem foglalkoztam tovább vele.
TörlésEgyébként az érdemi részéhez szólva, szerintem meg egyszerűen azért válik életképtelenné egy mesterséges nyelv, még ha nagyon jól sikerült is, mert az emberek nem fektetnek energiát a megtanulásába egy ilyen nyelvnek, amikor ott vannak a több 100 millió beszélővel rendelkező természetes és élő nyelvek is.
Másrészt, a mesterséges nyelveket csak egy nagyon szűk és magasan képzett réteg, rajongók, amatőr nyelvészek tanulják meg (hogy lehetne pl. egy perui indiánt vagy egy rapanui őslakost rávenni arra, hogy megtanuljon eszperantóul és úgy kommunikáljon a világgal, de egy olyan nyelv anyanyelvi beszélőjét, amelyet mondjuk 300 millióan használnak, meg épp azért nem lehetne ilyesmire rávenni, mert minek, tanuljon meg mindenki az ő nyelvén, ha beszélni akar vele).
Ha belegondolsz, még a latinnak – mint a legelterjedtebb mesterséges(en fenntartott) közvetítő nyelvnek a középkor után – sincs ma már akkora népszerűsége, egyedül az európai jogászok, orvosok és a római katolikus egyház használja.
A latint ma már szinte senki nem használja. A modern jog már nemzeti műnyelvet használ (a magyarok pl. magyar jogi műfogalmakat), az orvosok csak anatómiai és betegségnévnél használnak latint (1-2 szó erejéig), összefüggő szövegekben nem, míg az egyházaknál is csak a római katolikus használja, de már az sem nagyon alkalmazza összefüggő, komolyabb nyelvi szövegekben. Néhány lelkes rajongó persze sok mindent lefordít latinra (Gyűrűk Ura, Harry Potter, stb.), jelennek meg képregények (Asterixes pl.), de ez csak szűk réteg hobbija. Talán történészek, irodalmi műfordítók használják még komolyan, intenzíven, akik sok történeti forrásanyagot és művet olvasnak latinul.
TörlésIgen, így igaz, sőt, szerintem az angolszász országokban már az orvosi nyelvben sem használják. Ahol még mindig nemzetközi szaknyelv, az egyedül a biológiai rendszertan és a fajok nevei, de már ez is a modern nyelvekből merít, ahonnan visszalatinosítják a kifejezéseket (a Cavia 'tengerimalacfélék' pl. a spanyol cobaya latinosítása).
TörlésAz angolszász országok még használják a latint. Egy csomó anatómiai és betegésnévre nincs az angolnak angol szava (még olyan egyszerűekre sem, mint tüdőgyulladás), ezért átveszi a latint (esetleg a görögöt) és angol kiejtéssel ejti ki. Szóval ha így nézzük, akkor a latin egy más formában él tovább, pl. angol szakszavak, újlatin nyelvek szavai.
VálaszTörlésUgyanakkor már egyre több betegségnek terjed el az angol neve máshol – nálunk – is, a mindenki által ismert és bevett latin vagy magyar név helyett (és a nyelvészek véleményével ellentétben az ilyen eseteknél mondom azt, hogy az idegen szó használata igenis "káros", mert csak divatból vagy felvágásból használják, és sokkal kevesebben értik, mint a már megszokott neveket).
TörlésSzóval ha jól értem, ha az ember sikeres nyelvet akar kreálni, az legyen logikus, egyszerű, következetes, valamennyire szép is (hogy az emberek meg akarják tanulni), ugyanakkor legyen egyedi és lehetőleg ne hasonlítson egyik meglévő társára sem. Nagy kihívás. :D
VálaszTörlésÉs utána már csak próbálj bárkit is rávenni, hogy megtanulja. :D
TörlésAmúgy nem kell túl messzire menni, manapság ugyanez a gond az egyéni weboldalakkal is: hiába egyedi, szép, érdekes, hasznos stb., ha nem találsz hozzá támogatókat vagy nem fizetsz a népszerűsítéséért, semmire nem mész vele, senki nem fogja látogatni. Dettó.