A spanyol igeidők „jelentése”

Olvasónk feltett egy olyan kérdést, hogy hol lehet megtalálni a spanyol igeidők „jelentését”. Természetesen nem az igeidők elnevezésére gondolt, hanem az igealakok magyar fordítására. Nem tudom, hogy létezik-e ilyen tankönyv, de mivel bizonyára másokat is érdekelhet, ezért érdemes szánni neki egy témát. (Megjegyzendő, hogy amikor a szokásból adódóan „igeidők”-et említünk, a különböző módokat és szemléleteket kifejező ragozásokat kell ezen érteni, hiszen „idő” valójában minden nyelvben csak három létezik: múlt, jelen és jövő.)

A helyzet nem olyan egyszerű, mivel a spanyol sokkal több igeragozással rendelkezik, mint a magyar, ezért nem is mindegyiket lehet pontosan lefordítani. Nehézséget jelent továbbá, hogy bár bizonyos igeidőknek egykor létezett magyar megfelelője, azonban ezeket a mai magyarban már nem használják, ezért a fordításuk félrevezető is lehet. Példaként, biztos mindenkinek ismerős a magyar irodalomból a vala igealak, amely az egykori folyamatos múlt, vagyis a volt folyamatos megfelelője. A spanyol era pontosan ezt jelentené, azonban nyilván ma senki nem fogja magyarul azt mondani, hogy pl. „Amikor ő fiatal vala...”. Mindenesetre meg lehet próbálkozni az igeidők fordításával, de azért – az imént leírtak figyelembevételével – bánjunk velük nagyon óvatosan!

A kijelentő mód igeidőinek grafikus ábrázolása a képzeletbeli időtengelyen. A vágott nyíl folyamatosságot
vagy folyamatos szemléletet, a kör befejezett szemléletet vagy eredményt jelöl (Forrás: El Mexicano)

Az alábbiakban – a spanyol igeidők elnevezéséről szóló témához hasonlóan – az igeidő neve, az egyes szám első (a felszólító módnál a második) személyű alak, valamint annak megközelítő magyar jelentése szerepel. A † jellel ellátott igeidőket ma már nem használják a beszélt nyelvben, csak a régi irodalomban találkozhatunk velük (bár a futuro de subjuntivo előfordul még bizonyos kifejezésekben, a jogi nyelvben, illetve olykor fellelhető még mai irodalmi művekben is).

• Modo indicativo (Kijelentő mód)
• Presente – canto ’énekelek’
• Pretérito perfecto simple – canté ’(el)énekeltem’
• Pretérito perfecto compuesto – he cantado ’már (~ épp most) énekeltem’
• Pretérito imperfecto – cantaba ’akkor éppen énekel(get)tem’ (’énekelék’)
• † Pretérito anterior – hube cantado ’énekeltem volt’
• Pretérito pluscuamperfecto – había cantado ’azelőtt énekeltem’
• Futuro simple – cantaré ’énekelni fogok’ / ’énekelhetek’
• Futuro compuesto – habré cantado ’addigra már énekeltem’ / ’énekelhettem’
• Condicional simple – cantaría ’énekelnék’ / ’úgy volt, hogy majd énekelek’
• Condicional compuesto – habría cantado ’(akkor) énekeltem volna’
• Modo subjuntivo (Kötőmód)
• Presente – cante ’hogy énekeljek’ / ’ha majd énekelek’
• Pretérito imperfecto – cantara/cantase ’ha énekelnék’ / ’hogy énekeltem’;
  a -ra végű alak egyes esetekben = había cantado ’azelőtt énekeltem’
• Pretérito perfecto compuesto – haya cantado ’hogy már énekeltem’
• Pretérito pluscuamperfecto – hubiera/hubiese cantado ’ha énekeltem volna’
• † Futuro simple – cantare ’ha majd énekelnék’
• † Futuro compuesto – hubiere cantado ’ha majd énekeltem (volna)’
• Modo imperativo (Felszólító mód)
• Imperativo – canta (tú) / cantá (vos) ’énekelj’
• Imperativo con negación – no cantes ’ne énekelj’
• Formas no personales (Igenevek)
• Infinitivo – cantar ’éneklés, énekelni’
• Infinitivo compuesto – haber cantado ’az éneklés megtörténte’
• Participio – cantado ’(el)énekelt’
• Gerundio – cantando ’énekelve, éneklés közben; énekléssel; éneklés céljából’
• Gerundio compuesto – habiendo cantado ’az éneklés megtörténtével’

A fent megadott jelentések csak tájékoztató jellegűek, annak megértésében segíthetnek, hogy az egyes igeidőkkel milyen árnyalatokat lehet kifejezni. A pontos magyar jelentést mindig az adott szövegkörnyezet fogja meghatározni!