A spanyol ábécé és kiejtés

Arról már volt szó, hogy a spanyolban milyen hangok nincsenek és mit hogyan nem kellene ejteni, most viszont megnézzük részletesebben, hogy akkor milyen hangok vannak. A hivatalos spanyol ábécé (abecedario) – a 2010-es helyesírási reform óta – 27 betűből áll. A kép alatti táblázatban a betű mellett az elnevezése, a szakavatottabbak kedvéért a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA/AFI) szerinti – sztenderd nyelvi – hangértékei, valamint megközelítő magyar kiejtésük szerepel.

Toledo, jelképes középkori spanyol város (Forrás: Pixabay.com)

Az alábbiakban a spanyol ábécé meghallgatgató egy anyanyelvi beszélőtől Mexikóból:

Betű	Név	IPA-hangérték	Közelítő magyar megfelelő
a	a	[a]	á (rövid)
b	be	[b/β]¹	b/v
c	ce	[k], [θ]/[s]² (e, i előtt)	k, sz (e, i előtt)
d	de	[d/ð/-]¹	d
e	e	[e]	e ~ é (zárt e)
f	efe	[f]	f
g	ge	[g/γ]¹, [x] (e, i előtt)	g, ch (e, i előtt, mint a doh szóban)
h	hache	—	— (néma)
i	i	[i/j]	i/j
j	jota	[x]	ch (mint a doh szóban)
k	ka	[k]	k
l	ele	[l]	l
m	eme	[m]	m
n	ene	[n]	n
ñ	eñe	[ɲ]³	ny ~ nny ~ nyʲ
o	o	[o]	o
p	pe	[p]	p
q	cu	[k]	k
r	erre	[r] (szó elején), [ɾ] mgh.-k közt	r (szó elején hosszabban pergetett)
s	ese	[s]	sz
t	te	[t]	t
u	u	[u/w]	u/w (utóbbi mint az angolban)
v	uve, ve	[b/β]¹	b/v
w	uve doble, doble u	[b/β]¹, [gw]⁴	b/v, gw
x	equis	[ks]⁵, [s] (szó elején), [x]⁶	ksz, sz (szó elején), ch
y	i griega, ye	[dʝ/ʝ]¹, [i/j] (szó végén és önállóan)	gy/jj, i/j (szó végén és önállóan)
z	zeta	[θ]/[s]²	sz

A k és a w csak idegen szavakban fordulnak elő. Az egyszerű betűkön kívül azonban léteznek egy hangot jelölő kettősbetűk (digráfok) is, melyek írásban sem bonthatóak elemeikre. A spanyolban öt ilyen betűkapcsolatot tartanak számon, amelyek az alábbiak:

Kettős betű	IPA-hangérték	Magyar megfelelő
ch	[ʧ]	cs⁷
ll	[ʎ] (kiveszőben) / [dʝ/ʝ]¹	(lʲ, „lágy l”) / jj~gy
gu ⁸	[g] (e, i előtt)	g (e, i előtt)
qu	[k]	k
rr	[r:]	rr

Megjegyzések a táblázatok értelmezéséhez (a hangok átírása IPA-jelekkel történik):

1. A [b]–[β], [d]–[ð], [g]–[γ](~[ʁ]: Észak-/Közép-Spo.) és [dʝ]–[ʝ] hangpárok ejtése helyzetüktől függ. Mindegyiknél az elsőt ejtik szó (mondat) elején, valamint az ‑mb‑, ‑nv‑, ‑ld‑, ‑nd‑, ‑ng‑, ‑ny‑ csoportokban, míg a másodikat minden más helyzetben (leginkább magánhangzók között). Az ‑ado végződésben a d általában csak a választékos vagy „hivatalos” beszédben (pl. médianyelvben) hangzik; a spontán társalgásban, népies dalokban a legtöbb nyelvjárásban elhagyják, pl. cantado [kantáo].
2. Az [θ] hangot csak az Ibériai-félszigeten ejtik.
3. Az ñ [ɲ] a magyar ny-nél valamivel hosszabb mássalhangzó.
4. Az angol jövevényszavakban lévő w ejtése [gw].
5. A [ks] Spanyolországban mássalhangzó előtt és a hanyag beszédben [s]-szé egyszerűsödik.
6. Az x ejtése azonos a j betűvel jelölt [x] hangéval a México, Oaxaca, Texas földrajzi nevekben és származékaikban, valamint a Xavier, Ximena, Ximénez nevekben. A México és a Texas írása megengedett az utóbbival is: Méjico, Tejas.
7. A ch [ʧ] a magyar cs-nél kissé előrébb képzett ajakkerekítés nélküli mássalhangzó.
8. A gu csak a gue, gui kapcsolatokban számít kettős betűnek, mivel [g]-nek olvasandó. Ugyanez a kapcsolat a, o előtt a [gw] hangcsoportnak, mássalhangzó előtt pedig [gu]-nak felel meg. A [gw] hangsor jelölése e, i előtt gü, ahol a tréma azt jelzi, hogy a félhangzós u ejtendő.

A spanyol ábécé egy-egy példával (Forrás: Spanish with Vicente)

Idegen szavakban és nevekben előforduló hangok

A spanyol nyelv hangkészlete még a rokon újlatin nyelvekéhez képest is meglehetősen egyszerű, így könnyen megeshet, hogy idegen nevekben olyan hangok szerepelnek, amelyek a spanyolban nem léteznek. Ilyenek többek között – magyarosan írva – az [s], a [z], a [zs] vagy a [dzs], amelyek elég gyakoriak más európai nyelvekben, pl. a franciában vagy az angolban. A műveltebb spanyol anyanyelvűek, akik beszélnek idegen nyelveket, általában ki tudják őket ejteni, azonban az átlagos beszélők nem. Az [s]-t általában [sz]-szel vagy – szó elején – [cs]-vel, a [zs] és [dzs] hangokat pedig [gy]-vel vagy [j]-vel próbálják helyettesíteni a beszédben.

Ha nem latin ábécét használó nyelv neveit, vagy idegen földrajzi neveket kell spanyol szövegben leírni, akkor a fenti hangokat az alábbi betűkkel, betűkapcsolatokkal szokás jelölni:

• [s] → sh
• [z] → z
• [zs] → y vagy (a pontosabb hangjelölő átírásokban) zh
• [dzs] → y vagy (a pontosabb hangjelölő átírásokban) dzh

A nem latin betűs nyelvek azon hangjait, amelyeknek van spanyol megfelelőjük, a spanyol olvasat szerinti betűvel írják át: pl. Kazajistán [kaszachisztán].

Betűk és hangok előfordulási gyakorisága

A betűk és a beszédhangok használati gyakoriságának sorrendje a leggyakoribbtól a legritkábbig Cervantes Don Quijote című regényének modern helyesírású változata alapján a következő:

• Betűk: E, A, O, S, N, R, I, L, D, U, T, C, M, P, Q, Y, B, H, V, G, J, F, Z, Ñ, X
• Hangok: /e/, /a/, /o/, /s/, /n/, /i/, /ɾ/, /d/, /l/, /k/, /t/, /u/, /m/, /b/, /p/, (/θ/,) /ʝ/, /g/, /x/, /r/, /f/, /ʧ/, /ɲ/

A magánhangzók és mássalhangzók aránya: 0,89 (89:100)

Ez azt jelenti, hogy 89 magánhangzó jut 100 mássalhangzóra, tehát majdnem egyenlő a magánhangzók és a mássalhangzók eloszlása, ami lényegében a nyelv ritmusát határozza meg.