2015. június 1., hétfő

Milyenek a regionális spanyol akcentusok?

(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
Egy középkorból (valószínűleg Franciaország területéről) elterjedt latin mondás szerint balant Itali, gemunt Hispani, ululant Germani, cantant Galli, azaz „az olaszok bégetnek, a spanyolok siránkoznak, a germánok (németek) ordibálnak, a franciák énekelnek”. A különböző nyelvek, nyelvjárások kigúnyolása tehát már nagyon régi dolog. Ezt levetítve Spanyolországra, bár mi nem igazán érzékeljük az ilyen különbségeket, az ott élő spanyol anyanyelvűek – tehát azok, akiknek első anyanyelve a kasztíliai – egyből felismerik néhány apró jelből, mint pl. a jellegzetes hanglejtés vagy egyes hangok sajátos kiejtése, hogy egy-egy beszélő melyik spanyol régióból való. (A térkép a spanyol spanyolországi akcentusait mutatja.)

Aki nagyon jól beszél spanyolul, még az sem biztos, hogy meg tudná mondani egy spanyolországi beszélőről, hogy pl. madridi-e vagy zaragozai, de azt már egyből felismeri mindenki, hogy északi-e vagy déli, mondjuk sevillai. De mi a helyzet azokkal a beszélőkkel, akiknek nem a spanyol az első anyanyelvük? Miről ismerhetjük fel, ha valaki katalán, galiciai vagy baszk anyanyelvű, amikor spanyolul beszél? Összeszedtünk néhány olyan sajátosságot, amelyből ez könnyen megállapítható.

KATALÁNOK – Az ő spanyol akcentusuk ismerhető fel a legkönnyebben még egy nem spanyol anyanyelvű számára is, méghozzá az ún. „kemény” vagy „sötét” (velarizált) l-ről (jele a fonetikában [ɫ]), amelyet szintén megtalálunk a portugálban (éppen ezért a katalán hangzása kissé a portugáléra is emlékeztet, azonkívül, hogy ugyanúgy megvan benne a „sorvadó” magánhangzó, a svá [ə], amelyet az a és az e helyett ejtenek hangsúlytalan helyzetben, továbbá szintén [u]-ként valósul meg a hangsúlytalan o is), vagy leginkább az angol szó(tag) végi l-re jellemző ez az ejtésmód, mint pl. a jól ismert well [weɫ] ’jól’ szóban. A katalán anyanyelvűek ezenkívül hajlamosak zöngésíteni a magánhangzók közötti [sz] hangot akkor is, amikor spanyolul beszélnek, ami a spanyoltól teljesen idegen. Tehát ha valaki pl. a los españoles kifejezést úgy ejti, hogy [ɫozeszpanyoɫesz], abból máris tudhatjuk, hogy az illető katalán anyanyelvű.

GALICIAIAK – Leginkább rájuk igaz a latin mondásból a gemunt Hispani, a galiciaiak ugyanis viszonylag lassan, a hangsúlyos szótagokat elnyújtva, nem túl dinamikus hanglejtéssel beszélnek, ami tényleg olyan benyomást kelt, mintha „panaszkodnának”. Nagyon jellemző ezen kívül – ami szintén megfigyelhető az asztúroknál is – az n szó(tag) végi veláris ejtése (jele [ŋ]), amelyet a nyelv hátsó részével képzünk: ilyet mondunk például a magyar hang, munka szavakban. A con elöljárószó pl. egy galiciai ajkán úgy hangzik: [kõŋ] – ami Madridban inkább [kon].

BASZKOK – Bár elterjedt mítosz, hogy a spanyolok valójában baszkok, akik rosszul tanultak meg latinul (és ez lett a spanyol), a baszk anyanyelvűek spanyol akcentusa szintén nagyon sajátosan elüt a többitől. A baszkok rendkívül gyorsan és feltűnően dinamikus intonációval beszélnek: a hangsúlyos szótagoknál a hanglejtést nagyon felviszik, a hangsúlyos magánhangzókat pedig rendkívül röviden ejtik. Főleg az idősebb baszk anyanyelvű beszélők ezenkívül a spanyol s-t a magyar [s]-hez hasonlóan, a ce/ci/z sziszegőhangját pedig inkább magyar [sz]-nek ejtik (a spanyolos [θ] helyett), ami elég jellegzetes.

Az észrevételekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

4 megjegyzés

  1. Baszkföldön nemrég kezdtek baszkul tanulni a gyerekek az iskolában. A felnőttek többsége csak spanyolul beszél, így aztán akcentusuk se nagyon van. Ugyanez vonatkozik a katalánokra is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a baszkoknak valóban mindössze kb. 30%-uk beszél már csak baszkul, főleg idősebbek. A katalánoknál is csak a nacionalista politika fújja fel a katalán nyelv jelentőségét, a valóságban nem beszélik annyian, mint ahogy beállítják. Akiknek viszont a baszk vagy a katalán az első anyanyelvük, bizony elég jellegzetes spanyol akcentusuk van.

      Törlés
  2. Olvastam régebben, hogy a galíciai a tulajdonképpeni ősportugál. Ha rosszul emlékszem, bocsánatot kérek, de kíváncsi lennék egy cikkre Julio Iglesias-ról. (Aztán hogy miért lett Galícia fővárosa Santiago de Compostela, már inkább történelem, na meg politika... :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól emlékszel. Igazából a mai portugál a középkori galiciai (más néven galiciai-portugál, galaikoportugál, gallegoportugál vagy óportugál) déli változatából alakult ki. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy nevezzük, mert nyelvtörténetileg semmit sem mond egy nyelvváltozat mai állapotáról az, hogy hol beszélték eredetileg (tehát pl. az olasz sem áll a latinhoz közelebb csak azért, mert ma is Itáliában beszélik); vagyis azért szokták csak ezt mondani, mert a mai portugál és a mai galiciai is egy olyan középkori latin nyelvjárásból alakult ki, amelyet a mai Galicia területén beszéltek – ahogy a spanyol is egy északi (nagyjából a mai Kantábriától délre beszélt) latin nyelvjárás mai folytatása. (Az már más kérdés, hogy valójában „galiciai nyelv” mint egység nem is létezik, csupán egy mesterségesen kialakított sztenderd – igazából a spanyollal erősen kevert északportugál nyelvjárásokról van szó.)

      A Julio Iglesias-os cikk nem rossz ötlet, az édesapja valóban galiciai származású jogász volt. Lehet, hogy lesz majd egy dalszöveges-fordításos cikk tőle. Köszi a javaslatot! :)

      Törlés

Hozzászólás írásához regisztráció nem szükséges. Kérjük, hogy ne írj névtelenül, válaszd a Név/URL-cím profilt tetszőleges becenév megadásához (az URL-cím kitöltése nem kötelező). A komment beküldéséhez a harmadik féltől származó cookie-k engedélyezése szükséges!