Tamás, a Webnyelv.hu szerzője érdekes megfigyelést tett, amellyel kapcsolatosan az alábbi kérdéssel fordult hozzám a blog Facebook-oldalán:
Persze nem lenne ez annyira furcsa, így Tamás sem figyelt volna fel rá, ha a többi újlatin nyelvben is hasonlóan hosszú szavakkal fejeznék ki a ’szív’ és a ’természet’ jelentéseket. Az olaszban azonban cuore és natura, a franciában cœur [kőr] és nature [natür] alakokat találunk, katalánul a ’szív’ cor (a ’természet’ a spanyolhoz hasonlóan naturalesa), románul a ’természet’ natură (a ’szív’ jelentésű inimă a latin ÁNIMA ’lélek’ szóból származik).
Arra a kérdésre, hogy miért pont ezek a hosszú formák terjedtek el mára a spanyolban – illetve a portugálban (coração, natureza) és a galiciaiban (corazón, natureza) –, nem lehet tudományos választ adni. Az viszont biztos, hogy ennek már a hispaniai beszélt latinban is így kellett lennie, valamint az is, hogy már a rómaiak is szerettek mindent becézgetni, illetve a szavakat mindenféle (kicsinyítő, nagyító stb.) képzőkkel ellátni.
A nagyon rövid, egy szótagú szavaknál előfordul, hogy éppen emiatt toldják meg őket és terjednek el valamilyen képzővel, mert ellenkező esetben vagy félreérthetőek lennének hasonló rövid szavakkal (ez pl. a régi portugál cor ’szív’ és cor [< lat. COLORE(M), acc.] ’szín’ esetében fennállhatott volna), vagy kivesztek volna a használatból. Előfordulhat az is, hogy az eredeti alak valamiért tabuvá, esetleg rosszul hangzó kifejezéssé válik, képzővel ellátott formában viszont nem, ezért az utóbbi terjed el (lehet, hogy így lett a latin HISPANUS ’hispán, spanyol’ szóból is HISPANIOLUS ’spanyolocska’ > español). Ez azonban csak két lehetőség a sok közül – valójában nem tudni a pontos okát az ilyen változásoknak. Amit a továbbiakban vizsgálni tudunk, az e szavak dokumentáltsága, előfordulása.
Ez a forma azonban eléggé rövid életű lehetett: a 15. század után szinte teljesen kiveszett a használatból, többes számban (cueres) pedig a 13. század közepén fordul elő utoljára, és az óspanyolban is inkább csak a fenti idézetben lévőhöz hasonló, rögzült kifejezésekben használták. A Spanyol Királyi Akadémia Nyelvtörténeti Szövegtárának (CORDE) adatai alapján a cuer mindössze 95 alkalommal fordul elő 12–18. század közötti szövegekben. Ezekből 86 az óspanyol (azaz a 12–15. századi) korszakból való, azonban több mint egy tucat a cuerno (< lat. CŎRNU) ’szarv’, cuerda (< lat. CHŎRDA) ’húr’ vagy cuerpo (< lat. CŎRPUS) ’test’ szavak rövidülése, ezért itt nem is vehetőek figyelembe.
A corazón (az óspanyolban szintén coraçón) forrása a hispaniai népi latin CORATIŌNE(M), a CŎR „nagyító” képzővel ellátott változata, amelyet Joan Coromines etimológus szerint a „bátor férfiak és szerető nők nagy szívére” használtak – de hogy ebből mi igaz, szintén nem fogjuk megtudni. Erre az alakra már a 12–15. századból is majdnem 6000 találatot hoz a CORDE, vagyis mintegy két nagyságrenddel többet, mint a cuer formára, ami szintén azt igazolja, hogy a nép ajkán ez jóval elterjedtebb lehetett. Mindamellett megjegyzendő, hogy az eredeti latin tő is tovább él a cuerdo, -da ’józan, megfontolt’ melléknév formájában.
A naturaleza közvetlen forrása nem is a natura főnév, hanem a natural (< lat. NATURALE(M), acc.) ’természetes’ melléknév, amelyhez a ’-ság/-ség’ jelentésű -eza (< lat. -ĬTIA) fogalomképző járul: vagyis a naturaleza eredeti jelentése ’természetesség’ volt. Hogy miért vette át ez az alak a natura jelentését, arra csak tippem van (ami persze semmit sem jelent): én arra gondolok, hogy a natura idővel a meztelenségre, nemiségre kezdhetett el utalni, ezért tabuvá válhatott a használata (a DRAE szerint ma is létezik ez a jelentése, bár alig használtnak jelzi).
Habár olvasónk kérdésében nem szerepelt, de például ugyanitt említendő a naturaleza alakhoz hasonlóan keletkezett cabeza ’fej’ is, amely egy vulgáris latin *CAPĬTIA alakból származik. Az eredeti szó a CAPUT (nom. és acc.) volt, amelynek közvetlen folytatója a cabo, azonban ez ’valaminek a széle, vége’, illetve [földrajzi] ’fok’ jelentésűvé vált a spanyolban. Az óspanyolban egy ideig a tiesta (< lat. TĔSTA, eredetileg ’cserépedény, fazék’, innen ’koponya’, majd ’fej’ – vö. ol. testa) szó is élt ennek szinonimájaként, a mai spanyol testa azonban legfeljebb csak tréfából használatos e jelentésben.
Végezetül elképzelhető az is, hogy a vulgáris latin helyi változatában volt egy erős analógiás tendencia arra, hogy minden főnév végződése -A(M), -E(M) vagy -U(M) legyen, amibe a semlegesneműek nem fértek bele. Két kézenfekvő megoldás volt: vagy átsorolták őket egy másik ragozási osztályba a létező alakjaik alapján, vagy képzőt raktak hozzájuk, s innen a corazón és a cabeza...
A hasznos kiegészítésekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.
Arról lehetne majd esetleg olvasni, miért van néhány „túl hosszú” főnév a spanyolban? A „corazón” és a „naturaleza” szóra gondolok. Mert rövidebb szót várna az ember, pl. „cor”, „natura”. Miért lett ott a végén az -azón, ill. -eza?Tamásnak teljesen igaza van: a spanyolban van több olyan, mondhatni „alapvető” szó, amely a latin forrásához képest valamiért indokolatlanul hosszúnak tűnik – hiszen köztudott, hogy a gyakran használt szavak általában rövidülni szoktak, nem éppen hosszabbodni.
Persze nem lenne ez annyira furcsa, így Tamás sem figyelt volna fel rá, ha a többi újlatin nyelvben is hasonlóan hosszú szavakkal fejeznék ki a ’szív’ és a ’természet’ jelentéseket. Az olaszban azonban cuore és natura, a franciában cœur [kőr] és nature [natür] alakokat találunk, katalánul a ’szív’ cor (a ’természet’ a spanyolhoz hasonlóan naturalesa), románul a ’természet’ natură (a ’szív’ jelentésű inimă a latin ÁNIMA ’lélek’ szóból származik).
Arra a kérdésre, hogy miért pont ezek a hosszú formák terjedtek el mára a spanyolban – illetve a portugálban (coração, natureza) és a galiciaiban (corazón, natureza) –, nem lehet tudományos választ adni. Az viszont biztos, hogy ennek már a hispaniai beszélt latinban is így kellett lennie, valamint az is, hogy már a rómaiak is szerettek mindent becézgetni, illetve a szavakat mindenféle (kicsinyítő, nagyító stb.) képzőkkel ellátni.
 |
| La natura(leza)... |
A nagyon rövid, egy szótagú szavaknál előfordul, hogy éppen emiatt toldják meg őket és terjednek el valamilyen képzővel, mert ellenkező esetben vagy félreérthetőek lennének hasonló rövid szavakkal (ez pl. a régi portugál cor ’szív’ és cor [< lat. COLORE(M), acc.] ’szín’ esetében fennállhatott volna), vagy kivesztek volna a használatból. Előfordulhat az is, hogy az eredeti alak valamiért tabuvá, esetleg rosszul hangzó kifejezéssé válik, képzővel ellátott formában viszont nem, ezért az utóbbi terjed el (lehet, hogy így lett a latin HISPANUS ’hispán, spanyol’ szóból is HISPANIOLUS ’spanyolocska’ > español). Ez azonban csak két lehetőség a sok közül – valójában nem tudni a pontos okát az ilyen változásoknak. Amit a továbbiakban vizsgálni tudunk, az e szavak dokumentáltsága, előfordulása.
Cuer / coraçón ~ corazón
A latin semlegesnemű CŎR ’szív’ főnév alany- és tárgyesetű alakja megegyezett (többes száma CŎRDA volt, de mivel az újlatin nyelvekben a főnevek elvesztették a semlegesnemet, ezért a beszélt latinban a hímnemű főnevek többes számának mintájára képezték, már amelyik nyelvben van folytatása: olasz cuore, cuori, katalán cor, cors stb.). Az óspanyolban ez – a rövid [o] kettőshangzóvá válásával, ami hangsúlyos szótagban szabályos, rendszeres hangváltozás – cuer alakban folytatódott, amely a coraçón ~ corazón alakkal együtt már a 12. századtól datált: Spidiós’ el caboso de cuer e de veluntad. ’Szívből és elszántan búcsúzott a derék lovag.’ (Cid: 226., 1140 körül).Ez a forma azonban eléggé rövid életű lehetett: a 15. század után szinte teljesen kiveszett a használatból, többes számban (cueres) pedig a 13. század közepén fordul elő utoljára, és az óspanyolban is inkább csak a fenti idézetben lévőhöz hasonló, rögzült kifejezésekben használták. A Spanyol Királyi Akadémia Nyelvtörténeti Szövegtárának (CORDE) adatai alapján a cuer mindössze 95 alkalommal fordul elő 12–18. század közötti szövegekben. Ezekből 86 az óspanyol (azaz a 12–15. századi) korszakból való, azonban több mint egy tucat a cuerno (< lat. CŎRNU) ’szarv’, cuerda (< lat. CHŎRDA) ’húr’ vagy cuerpo (< lat. CŎRPUS) ’test’ szavak rövidülése, ezért itt nem is vehetőek figyelembe.
 |
| Enrique Simonet (1866–1927) spanyol festő La anatomía del corazón (A szív anatómiája) címen elhíresült műve (Forrás: Wikimedia Commons, PD) |
A corazón (az óspanyolban szintén coraçón) forrása a hispaniai népi latin CORATIŌNE(M), a CŎR „nagyító” képzővel ellátott változata, amelyet Joan Coromines etimológus szerint a „bátor férfiak és szerető nők nagy szívére” használtak – de hogy ebből mi igaz, szintén nem fogjuk megtudni. Erre az alakra már a 12–15. századból is majdnem 6000 találatot hoz a CORDE, vagyis mintegy két nagyságrenddel többet, mint a cuer formára, ami szintén azt igazolja, hogy a nép ajkán ez jóval elterjedtebb lehetett. Mindamellett megjegyzendő, hogy az eredeti latin tő is tovább él a cuerdo, -da ’józan, megfontolt’ melléknév formájában.
Natura / naturaleza
A latin NATŪRA folytatója, a natura (szabályos hangváltozással *nadura lenne, ám ilyen szó nem dokumentált) is sokáig megvolt a spanyolban (tulajdonképpen máig megvan, csak nem használják, legalábbis ’természet’ jelentésben), első előfordulása szintén az 1140 tájékán keletkezett Cid-eposzból való. Ez az alak – írásbeli dokumentáltságát illetően – fénykorát a 15. században élte, majd onnantól fokozatosan visszaszorult a naturaleza javára, amely csak egy századdal később, 1237 környékén jelenik meg írásban, azonban a 17. századra teljesen átveszi az előbbi szerepét. Ezt a nyelvi változást kiválóan szemlélteti az alábbi táblázat. |
| (Forrás: CORDE / El Mexicano) |
A naturaleza közvetlen forrása nem is a natura főnév, hanem a natural (< lat. NATURALE(M), acc.) ’természetes’ melléknév, amelyhez a ’-ság/-ség’ jelentésű -eza (< lat. -ĬTIA) fogalomképző járul: vagyis a naturaleza eredeti jelentése ’természetesség’ volt. Hogy miért vette át ez az alak a natura jelentését, arra csak tippem van (ami persze semmit sem jelent): én arra gondolok, hogy a natura idővel a meztelenségre, nemiségre kezdhetett el utalni, ezért tabuvá válhatott a használata (a DRAE szerint ma is létezik ez a jelentése, bár alig használtnak jelzi).
Habár olvasónk kérdésében nem szerepelt, de például ugyanitt említendő a naturaleza alakhoz hasonlóan keletkezett cabeza ’fej’ is, amely egy vulgáris latin *CAPĬTIA alakból származik. Az eredeti szó a CAPUT (nom. és acc.) volt, amelynek közvetlen folytatója a cabo, azonban ez ’valaminek a széle, vége’, illetve [földrajzi] ’fok’ jelentésűvé vált a spanyolban. Az óspanyolban egy ideig a tiesta (< lat. TĔSTA, eredetileg ’cserépedény, fazék’, innen ’koponya’, majd ’fej’ – vö. ol. testa) szó is élt ennek szinonimájaként, a mai spanyol testa azonban legfeljebb csak tréfából használatos e jelentésben.
Végezetül elképzelhető az is, hogy a vulgáris latin helyi változatában volt egy erős analógiás tendencia arra, hogy minden főnév végződése -A(M), -E(M) vagy -U(M) legyen, amibe a semlegesneműek nem fértek bele. Két kézenfekvő megoldás volt: vagy átsorolták őket egy másik ragozási osztályba a létező alakjaik alapján, vagy képzőt raktak hozzájuk, s innen a corazón és a cabeza...
A hasznos kiegészítésekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.
Érdekes cikk.
VálaszTörlésBiztos vagy benne, hogy a latin NATŪRA szabályos hangváltozással *nadura lenne? Mert szerintem a hangsúly megakadályozza a d-vé válást.
Biztos, a hangsúlynak ehhez nincs köze. (A hangsúly csak a diftongálásban játszik szerepet: csak hangsúlyos magánhangzó diftongál, pl. ezért corazón és nem *cuerazón). A gyengülést a [w] és a [j] blokkolja: SAPIAT > (*saipa >) sepa, PAUCU(M) > poco.
TörlésA natura valószínűleg közvetlen átvétel (kultizmus), azért nincs benne hangváltozás.
Azért ilyen sokszor nem kellett volna megemlítened engem a cikkben. :D
VálaszTörlésTöbb mint 10 éve barátokkal a Balatonon voltunk, ott beszélgettünk, és a spanyol nyelv is előkerült, mint beszédtéma. Spanyol dalszövegekben figyeltem fel a "corazón" szóra, és ott kérdeztem, nem tudják-e mit jelent, és mondtam, talán valami szívvel kapcsolatosat. Valaki mondta, hogy "szív", de nem vettem komolyan, azt hittem, csak úgy mondja. Később megnéztem szótárban és eléggé meglepődtem, hogy hosszúsága ellenére szívet jelent.
Azt hittem, hogy örülni fogsz ennek, de ezek szerint tévedtem, elnézést. Az utolsót átírtam, mert ott eredetileg "olvasónk" szerepelt, csak gondoltam, megtisztellek azzal, hogy a neveden szólítalak...
TörlésA spanyolban kezdődhet szó ñ-hanggal vagy ñu szótaggal ? Csak abból kiindulva kérdezem,h. meglepődve láttam,h. a spanyolok New York nevét Nueva York-nak,New Jersey-t meg Nueva Jersey-nek írják/ejtik. A Newton és Newham neveket viszont az eredeti módon írják. Mi lehet az oka ennek ? Tudnak szó elején { nyu } szótagot ejteni ?
VálaszTörlésKezdődhet, azaz ki tudják ejteni, de mivel az ñ alapvetően a latin -NN- rövidítéséből önállósult (és latin szó nem kezdődött hosszú mássalhangzóval), ezért csak néhány jövevényszó elején áll (lásd itt az utolsó bekezdést), mint ñu 'gnu', ñandu 'nandu', ñoqui 'nokedli' stb. vagy népnyelvi szavakban: ño(r)(a) = señor(a) stb.
TörlésA Nueva York, Nueva Jersey stb. alakoknak nem fonetikai oka van, hanem az ilyen többtagú földrajzi nevekben le szokták fordítani spanyolra, ami lefordítható, és ilyen az angol new is. És azért nőnemben, mert a városok nevei nőneműek (a 'város' jelentésű ciudad főnév miatt).