Kezdő spanyolosként rácsodálkoztam, hogy a spanyolban is -s a többes szám jele, ahogy az angolban (és az összes nyugati újlatin nyelvben). Ez csak azért volt furcsa, mert az oroszban és a szláv nyelvekben éppen nem így van. Viszont szintén ez volt a többes szám jele a latinban a legtöbb esetben (kivéve az a- és o-tövű főnevek alanyesetét) és az összehasonlító nyelvtudomány jelen álláspontja szerint az indoeurópai alapnyelvben is, így pedig már egyáltalán nincs min csodálkozni.
Mindebből az következik, hogy amint egy spanyolos meglát egy -s végződésű főnevet, egyből a többes szám jut eszébe. Azonban tudjuk, hogy ez nem mindig jelent többes számot – még akkor sem feltétlenül, ha történetileg valóban az volt. Volt már szó például az igei-névszói összetételekről, mint a paraguas ’esernyő’. Ezek olyan összetett szavak, amelyek egy igéből és egy sokszor többes számú főnévből állnak (vélhetően mondatszerű kifejezésekből keletkeztek összevonással valamikor régen, még az újlatin nyelvek kialakulásakor), de maga az összetett névszó ettől még nem többes számú, pontosabban egyes és többes számú alakja megegyezik. Ugyanígy viselkednek pl. a művelt eredetű -is végződésű, általában tudományos szavak is, pl. la(s) crisis ’a válság(ok)’.
De van néhány olyan városnév is, amely ránézésre többes számúnak tűnik: pl. Atenas (Athén), Bruselas (Brüsszel), Burdeos (Bordeaux) vagy Londres (London). De nem is kell ennyire messzire sem mennünk, mert ott van többek között a spanyolországi Burgos is. Ám könnyen belátható, hogy itt valójában nem többes számú alakokról van szó. Egyrészt semmi értelme nincs annak, hogy *Atena, *Brusela, *Burdeo vagy *Londre, másrészt a nyelvtani egyeztetés sem többes számban történik ezekkel a nevekkel: pl. La antigua Atenas (és nem *Las antiguas Atenas).
Persze az már más kérdés, hogy az Atenas tényleg többes számú alak volt az ógörögben (Ἀθῆναι [atʰēnai]), és a latinban (Athenae) is így használták, amit formailag megőriztek a mai európai nyelvek, köztük a spanyol (ld. még angol Athens, francia Athènes). Szintén többes számú főnevekből származnak általában az -s végződésű spanyol településnevek, valószínűleg a Burgos is.¹ A többi viszont történetileg sem volt többes számú, esetükben az -s végződés valamiféle analógia lehet.
A Londres lehetne akár a latin birtokos esetű Londĭni egy beszélt nyelvi *Lóndines alakváltozatának folytatója (ehhez ld. pl. Lūnae > lunes), ami hangtanilag tökéletesen bele is illene a képbe, de nem találtam forrást, amelyik ezt a felvetést megerősítené. Valószínűbb, hogy a Bruselas és a Londres alakokat egyszerűen a francia Bruxelles (vö. angol Brussels) és Londres közvetítette a spanyolba.²
Összefoglalva tehát azt állapíthatjuk meg, hogy bár ezek a nevek megtévesztően hasonlítanak a többes számú spanyol főnevekhez, esetükben szó sincs – ma már legalábbis – semmiféle többes számról.
 |
| Királyi Palota, Brüsszel (Forrás: Pixabay.com) |
Mindebből az következik, hogy amint egy spanyolos meglát egy -s végződésű főnevet, egyből a többes szám jut eszébe. Azonban tudjuk, hogy ez nem mindig jelent többes számot – még akkor sem feltétlenül, ha történetileg valóban az volt. Volt már szó például az igei-névszói összetételekről, mint a paraguas ’esernyő’. Ezek olyan összetett szavak, amelyek egy igéből és egy sokszor többes számú főnévből állnak (vélhetően mondatszerű kifejezésekből keletkeztek összevonással valamikor régen, még az újlatin nyelvek kialakulásakor), de maga az összetett névszó ettől még nem többes számú, pontosabban egyes és többes számú alakja megegyezik. Ugyanígy viselkednek pl. a művelt eredetű -is végződésű, általában tudományos szavak is, pl. la(s) crisis ’a válság(ok)’.
De van néhány olyan városnév is, amely ránézésre többes számúnak tűnik: pl. Atenas (Athén), Bruselas (Brüsszel), Burdeos (Bordeaux) vagy Londres (London). De nem is kell ennyire messzire sem mennünk, mert ott van többek között a spanyolországi Burgos is. Ám könnyen belátható, hogy itt valójában nem többes számú alakokról van szó. Egyrészt semmi értelme nincs annak, hogy *Atena, *Brusela, *Burdeo vagy *Londre, másrészt a nyelvtani egyeztetés sem többes számban történik ezekkel a nevekkel: pl. La antigua Atenas (és nem *Las antiguas Atenas).
 |
| London (Forrás: Pixabay.com) |
Persze az már más kérdés, hogy az Atenas tényleg többes számú alak volt az ógörögben (Ἀθῆναι [atʰēnai]), és a latinban (Athenae) is így használták, amit formailag megőriztek a mai európai nyelvek, köztük a spanyol (ld. még angol Athens, francia Athènes). Szintén többes számú főnevekből származnak általában az -s végződésű spanyol településnevek, valószínűleg a Burgos is.¹ A többi viszont történetileg sem volt többes számú, esetükben az -s végződés valamiféle analógia lehet.
A Londres lehetne akár a latin birtokos esetű Londĭni egy beszélt nyelvi *Lóndines alakváltozatának folytatója (ehhez ld. pl. Lūnae > lunes), ami hangtanilag tökéletesen bele is illene a képbe, de nem találtam forrást, amelyik ezt a felvetést megerősítené. Valószínűbb, hogy a Bruselas és a Londres alakokat egyszerűen a francia Bruxelles (vö. angol Brussels) és Londres közvetítette a spanyolba.²
Összefoglalva tehát azt állapíthatjuk meg, hogy bár ezek a nevek megtévesztően hasonlítanak a többes számú spanyol főnevekhez, esetükben szó sincs – ma már legalábbis – semmiféle többes számról.
| ¹ | A burgo ’erőd, [tört.] község’ [CORDE:1076] köznévként is létezik a germán eredetű lat. burgus, -um átvételeként, de nem teljesen világos, hogy a városnév [CORDE:921] ennek többes számából, vagy közvetlenül a germánból ered-e. |
| ² | A franciában az -s az ófrancia kettős esetrendszer latinból örökölt alanyeset-végződésének maradványa lehet. |
Érdekes, hogy városnév (tudtommal) nem is létezik többes számú, országnév pedig igen. Hollandia több nyelvben is többes számú. Még az Amerikai Egyesül Államok, Egyesült Arab Emírségek esetében ez érthető. Viszont utóbbiak sem valódi többes számok, hiszen a magyarban sem használunk sosem többes számú igét mellettük.
VálaszTörlésVárosoknál is van pedig, hogy több, kisebb községből álltak össze régen, mégsem kerülnek többes számba. De biztos van kivétel.
Pedig pont azt írja a Wikipédia az Atenas/Athenae/Athenai eredeténél, hogy valószínűleg azért volt görögül többes számban, mert több rész egyesítésével jött létre.
TörlésDe pl. a Bruselas/Brussels/Bruxelles városnévnél arra sem találtam utalást, hogy ez többes szám lenne-e vagy valami más, egyszerűen nem is foglalkoznak a kérdéssel, csak annyit írnak mindenhol, hogy a holland broekzele ('ház a mocsáron') összetételből jön, amelynek a második fele az ősgermán *sali 'hely' alakból származik (párhuzam a spanyol sala, amely szintén germán jövevényszó).
>> városnév (tudtommal) nem is létezik többes számú <<
TörlésA többes számú településnevek elterjedtek szláv környezetben. Ilyen pl. a cseh nagyvárosok közül České Budejovice, Pardubice, Karlovy Vary, Teplice. Az is találkozhat ilyennel, aki ismeri a magyar településnevek szlovák megfelelőit, pl. Košice ’Kassa’, Malacky ’Malacka’, Nové Zámky ’Érsekújvár’, Levice ’Léva’. A mai Magyarországon is: Dolné/Horné Peťany ’Alsó-, Felsőpetény’, Sudice ’Szügy’, Mlynky ’Pilisszentkereszt’, Terany ’Terény’, Päti Domky ’Mátraszentimre-Ötházhuta’. Ezek ráadásul a nyelvtani egyeztetés szempontjából is többes számúak.
A német -en végű településnevek jelentős része valójában többes számú datívuszt (részeshatározós esetet) őrzött meg. Ezek eredetileg helyhatározói értelműek voltak. Különösen plasztikus az ilyen értelme, az -ingen végű neveknél, ahol az -ing valakinek a házanépét, leszármazottait jelölte. Az -ingen így a magyar ’-ékhoz, -éknál’ toldaléknak felel meg. A Göttingen név pl. az jelezte, hogy ’Gottéknál, Gott nevű személy házanépénél’. A német főnévragozás egyszerűsödésével ezek az –en végű településnevek átértékelődtek a gyenge ragozáshoz tartozó egyes szám alanyeseti alakokká.
Az érintett településnevek franciául is (írásban) formailag többes számúak, pl. Bruxelles, Bordaux, Londres, Athènes. Úgy vélem, hogy a spanyolban a francia minta hatásáról van szó. A franciában pedig az eredetileg tényleg többes számra visszavezethető eseteket leszámítva (mint az Athènes, Thèbes stb.) szerintem a régi ófrancia cas sujet megtartásáról van szó. Az ófrancia sokáig megőrizte a latin főnévragozás csökevényét annyiban, hogy az -us végű latin szavak folytatásai egyes szám alanyesetben (ez a cas sujet) -s végűek voltak, amellyel szemben állt az -s nélküli ragozott forma (ez a cas oblique). Nem ilyen feltűnően, de ez a nőnem egyes paradigmáira is igaz volt. Később ez a kétesetű rendszer a franciában is egyalakúvá egyszerűsödött úgy, hogy az esetek túlnyomó többségében a cas oblique lett az egyedüli forma, de néhány esetben az (-s végű) cas sujet generalizálódott. A személynevek egy jelentős csoportja a cas sujet-t örökíti máig, mint pl. Charles, Georges, Gilles, Jacques, Jules. Úgy vélem, hogy ez a tendencia figyelhető meg a városnevek esetén is azzal, hogy így egybeestek az eredetileg is többes számú formákkal. A kétesetű ófrancia főnévragozáshoz vö. https://en.wiktionary.org/wiki/Appendix:Old_French_nouns
TörlésN.B. A francia Bruxelles különösen feltűnő, ui. ez germán eredetű, és a germán eredetit „direkt ágon” folytató flamand Brussel forma nem utal olyasmire, amely a franciák (vallonok) által többes számnak lett volna értékelhető. Ezért vélhetően a cas sujet jelentette mintához illeszkedően került a végére az -s.
Köszönjük az érdekes adalékokat!
TörlésEgyébként igen, az nekem is feltűnt, hogy a szlovák helységnevekben sok az -y, -é végződés, de előbb gondoltam volna birtokos esetre, mint többes számra, szóval tényleg érdekes.
Én is úgy vélem, hogy a spanyol a francia alakot spanyolosította csak, bár az ófrancia alanyesetű -s végződést egyedül a Londres esetében említi a Wiktionary, szerintem teljesen logikus ez a feltevés. (Plusz érdekesség, hogy egyes nevek esetében a spanyol is a latin alanyesetet viszi tovább, mint a Carolus > Carlos, Deus > Dios, mert az utóbbi is névnek számított ebből a szempontból.)
Vannak persze csalóka esetek is, a cikkben pont nem említettem, de ott van pl. a Nápoles/Naples, amely valójában a latin Neapolis félig művelt átvétele, és szintén nincs köze a többes számhoz. (Ugyanakkor furcsa, hogy a Constantinopolis miért Constantinople ~ Constantinopla lett és nem *Constantinoples.)
>> másrészt a nyelvtani egyeztetés sem többes számban történik ezekkel a nevekkel: pl. La antigua Atenas (és nem *Las antiguas Atenas). <<
TörlésAz előző hozzászólásom előtt olvasgattam kicsit a francia nyelvhasználatról a településnevek kapcsán. Ebből kiderült pl., hogy a településnevek jelentős részének nem fix a neme, adott esetben lehet úgy is mondani, hogy Paris est beau ’Párizs szép (hímnemben)’ és Paris est belle ’Párizs szép (nőnemben)’. Az egyik cikkíró megjegyezte, hogy adott esetben itt ő nőnemben egyeztet, vélhetően azért, mert a la ville de Paris ’Párizs városa’ kifejezésben az értelmező földrajzi köznév (ville ’város’) is nőnemű.
Ezt azért írom, mert földrajzi név van a franciában is többes számú, pl. les Tuileries ’a Tuileriák’. Ez viszont az esetek túlnyomó többségében nem önállóan, hanem birtokos szerkezetű köznévi értelmezővel áll, pl. palace des Tuileries ’a Tuileriák-palota’, jardin des Tuileries ’a Tuileriák kertje’. Ha ebből településnév válna, akkor a megelőző fokozat biztos a *ville des Tuileries ’Tuileriák-város’ lenne, amely egyes számban egyeztetődik. Ebből egyszerűsödhet a „ville de” tag elmaradásával egy *Tuileries alakú településnév, amely megtarthatja a korábbi alakjából következő egyes számú egyeztetést, és így átértelmeződhet egyes számú alakká.
Így elképzelhető a régiségben egy francia *la ville antique des Athènes ’Athén antik városa’ kifejezés, amelyet idővel a fentiek miatt L'Athènes antique ’az antik Athén (e. sz. nn.) váltott fel. Ugyanígy elképzelhető, hogy a mai spanyol La antigua Atenas valójában egy mögöttes / régi el antiguo cuidad de Atenas egyszerűsödése, ahol az Atenas még többes számú (lenne, ha a spanyolban kellene mellé határozott névelő).
Az, hogy az Atenas városnévben valójában ott van máig a mögöttes többes szám, jelezheti az, hogy nőnemben egyeztetődik, holott mássalhangzóra végződő szóként a hímnem lenne inkább várható.
Ha jól olvasom, a Burgos is olyan, mint a Nápoles/Naples: leginkább a gót baurgs [bɔrgs] ’erődítmény; erődített település’ szóra vezetik vissza. Tehát az –s itt is az eredeti alanyesetű végződés megőrzése lenne.
TörlésA városnevek neme a spanyolban is ingadozik, általában attól függ, ki milyen nemben használja, hogy hozzágondolja-e a la ciudad (de) kifejezést. De találkoztam már nagyon fura esetekkel is; pl. adná magát, hogy a Nueva York nőnemű, hiszen benne van a nevében a nueva, ehhez képest inkább azt mondják, hogy todo Nueva York, mint toda Nueva York, a Google-ön is több találat van az elsőre.
TörlésTöbbes számú spanyol névre jó példa Hollandia spanyol megfelelője, a Países Bajos (szó szerint 'Alacsony Országok'). Lehet többes és egyes számban is egyeztetni, attól függően, hogy hozzágondolják-e a país 'ország' (vagy reino 'királyság') fogalmat, még a Wikipédia-szócikkben is előfordul mindkettő:
„Los Países Bajos son un país soberano ubicado al noroeste de la Europa continental [...]”, a következő mondatban pedig már „Países Bajos es miembro de la Unión Europea”.
A románban sem ritkák a többes számú településnevek. Ilyen maga a főváros Bucuresți neve is, amelynek értelme ’Bucurék, Bucur nevű személy házanépe, nemzetsége’. (A Bucur személynév annyit tesz mint ’szép, gyönyörű’.)
TörlésA Burgos-ról írják még a germán eredetű latin burgus-t is mint lehetséges forrást, illetve szóba jöhet még az ugyanebből származó köznévi burgo, ez esetben viszont többes szám lenne történetileg.
TörlésNehéz elképzelnem, hogy az olyan az (elő-) spanyolok számára transzparens szóalak, mint a latin burgus kimaradna az újlatin hangfejlődési tendenciák hatása alól, és tulajdonnévként sem a köznévi burgo alakká fejlődne. Így a latin burgus-ból kiindulva is azt kell feltételeznünk mint az (ó-) spanyol burgo esetén: eredetileg többes számú kifejezésről van szó. A gót baurgs (vagy más, odáig eljutott rokon germán szó) viszont éppen az idegensége (elemezhetetlensége) miatt tarthatta meg a szóvégi -s hangot, amely elé az újlatin (-ná lett) környezetben egy ejtéskönnyítő magánhangzó szúródhatott be.
TörlésIgen, és pont ez az egyik feltételezés, hogy történetileg a burgo többes száma (majd pontosítom a cikkben is, mert amikor írtam, még nem tudtam, hogy létezik ilyen köznév).
TörlésÉrdekes a főnév többes száma a különféle nyelvekben. Sok indoeurópai nyelvben -s, de nem mindenhol. Ez az -s egészen egyszerű, bár néhány szabály és kivétel azért van. Viszont a németben annyira bonyolult a főnév többes száma, hogy szabály sincs rá, tehát a főnevek egy jelentős részénél nem lehet kikövetkeztetni, mi lesz a többes szám, és a főnévvel együtt kell megtanulni. A szláv nyelvekben is elég sokféle szabály van.
VálaszTörlésÁllítólag a magyarban a "média" szó eleve többes számú, ezért nem is lehet -k végződést tenni a végére. Viszont ez nagyon idegen. Ha nincs a végén -k, akkor képtelen vagyok többes számúnak elfogadni, és el se tudnám képzelni mellette az igét többes számban.
Úgy tudom, az okosok szerint az ieu.-ban a névszói többes volt -s, a névmási pedig -i, ami aztán az utódnyelvekben jól összekutyulódott. Olyasmit is hallottam, hogy a latin semlegesnemű -a többesjel sem volt valódi többes eredetileg, hanem gyűjtőfogalmat jelölő nőnemű végződés (ami aztán lett is belőle az újlatin nyelvekben).
TörlésA perzsában meg pl. egyáltalán nincs fix többesjel (talán nincs is minden szónak többes száma), ott tényleg minden egyes szónál külön meg kell tanulni, hogy mi a többes száma. Az arab jövevényszavakat pl. az arab többes számukkal együtt vették át, ami teljesen más.
A "média" valóban többes szám volt latinul (a "médium" lenne az egyes), de az csak a "nyelvvédők" hülyesége, hogy a médiát nem lehet többes számba tenni. A magyarban a médium és a média is egyes számú, bár tény, hogy a "médiumok" jobban hangzik, mint a "médiák".
Az indoeurópai nyelvekben a többes számok képzésének a változatossága a szóvégek lekopásának a következménye. A németben (illetve az istweon és a herminon csoportban) a többes számot jelentő eredeti végződések teljesen lekoptak, ami maradt az a puszta szótő. A többes számukat umlauttal képző főnevek esetén az eredetileg -i hangot tartalmazó többesszám-jel okozta umlaut maradt meg az -i t tartalmazó rag lekopása után. Az -er többesszám-jel valójában a névszó ragozott alakjaiban megjelenő tőképző volt (vö. latin genus ~ genera), az -en pedig a germán újítás, a gyenge ragozás -n tövének a maradványa. Mivel a többesszám-jel lekopása után a többes számot szimbolizáló forma az esetek többségében ugyanaz lett mint az egyes számú alak, de a többes szám megkülönböztetése ennek ellenére fontos maradt, a felszínre került -er, -en tőképzők (és részben az umlaut) „átvándoroltak” azokra a szavakra is, ahol nem voltak etimologikusak.
TörlésIngweon csoportban (ahová az angol is tartozik) az -a tő -as (< ógermán -ōz) többes számú végződése nem kopott le (csak a magánhangzója gyengült meg, illetve tűnt el), a heteroklitikus tövek viszont kiegyenlítődtek (tehát a testes tőképzők a ragozott alakokban sem jelentek meg). Ezért csak az -s maradt meg többesszám-jelnek, és ez terjedt el a többi tő maradványainál is. (Nem számítva persze az egy-két rendhagyónak megmaradt többes számot, mint a sheep, a feet, az oxen.)