A rövid válasz az, hogy nem. Kicsit hosszabban az, hogy talán igen – ha tanult latinul, vagy bölcsész, esetleg nyelvtanár. De nyilván akik ezt a kérdést felteszik, általában arra gondolnak, hogy mondjuk Cicero vagy Seneca (csak azért, mert ő épp Hispaniában született) elboldogulna-e a mai Rómában vagy Spanyolországban, ha létezne időgép. Nos, erre válaszolni már nem is olyan egyszerű...
Kezdjük mindjárt azzal, hogy latin alatt a köznyelvben általában a klasszikus latint szokás érteni, egy művelt, írott nyelvet, amelyet igazából sosem beszélt úgy az utca népe, ahogy az írott szövegekből ismerjük. Tulajdonképpen ma sem tudjuk igazán, milyen volt a korabeli beszélt latin, erre éppen a konzervatívabb újlatin nyelvek (szárd, olasz, spanyol) engednek csak következtetni.
De tegyük fel, hogy a klasszikus latint nagyjából úgy beszélték az utcán is, ahogy az irodalmi művekben. Ez esetben ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint a kölcsönös érthetőség tekintetében: egyrészt nagymértékben függ a szövegkörnyezettől (éppen milyen hasonló szavakat vél hallani és megérteni az illető), de leginkább a beszélő műveltségétől és „nyelvérzékétől”. Aki soha az életben nem tanult idegen nyelvet és nem volt még külföldön sem, fel sem fogja ismerni, hogy milyen nyelven szólnak hozzá (sőt, talán még a saját anyanyelvét is alig ismeri fel, ha azt idegen akcentussal beszélik).
Tehát pl. egy olyan mondatot, hogy Ubi est platea Catalauniæ? (¿Dónde está la plaza de Cataluña?) ’Hol van a Katalónia tér?’ minden bizonnyal megértene egy bölcsész vagy egy tanult és sokat olvasott spanyol anyanyelvű, de a piaci árusnak vagy az átlagjárókelőnek fogalma sem lenne még arról sem, hogy milyen nyelven érdeklődünk és mit szeretnénk tőle megtudni, ahogy arról ez a videó is tanúskodik. Ugyanakkor az utóbbiak is simán megértenék mondjuk a Maximas gratias (Muchas gracias) ’Köszönöm szépen’ kifejezést, hiszen ez így spanyolul is értelmes (legfeljebb egyből rájönnének, hogy külföldiek vagyunk, mert nem a megszokott módon mondtuk).
Olaszországban, bár látszólag valamivel egyszerűbb volt a kísérletezőnek latinul boldogulnia, valószínűleg ez is csak véletlen: épp olyan emberekkel próbálkozott, akik legalább beszéltek angolul, vagy nyíltabbak voltak a társalgásra:
Az olaszok esetében persze nyilván az is sokat számít, hogy eleve hozzá vannak szokva a kétnyelvűséghez, hiszen lényegében – nyelvtörténeti értelemben – minden régióban és nagyvárosban egy másik nyelvet beszélnek (még ha ezt ők maguk is csak „olasz nyelvjárásoknak” tekintik), és a toszkán nyelvjáráson alapuló tulajdonképpeni olasz közvetítőnyelvként (is) szolgál.
S végül tegyük hozzá, hogy ezekben az országokban elterjedt szokás egyből átváltani angolra – már aki tud –, amint észreveszik, hogy az illető külföldi, még ha próbál is a helyi nyelven kommunikálni (ezt jómagam is tapasztaltam Spanyolországban).
Kezdjük mindjárt azzal, hogy latin alatt a köznyelvben általában a klasszikus latint szokás érteni, egy művelt, írott nyelvet, amelyet igazából sosem beszélt úgy az utca népe, ahogy az írott szövegekből ismerjük. Tulajdonképpen ma sem tudjuk igazán, milyen volt a korabeli beszélt latin, erre éppen a konzervatívabb újlatin nyelvek (szárd, olasz, spanyol) engednek csak következtetni.
 |
| Katalónia tér (Plaza de Cataluña / Plaça de Catalunya), Barcelona (Forrás: Pixabay.com) |
De tegyük fel, hogy a klasszikus latint nagyjából úgy beszélték az utcán is, ahogy az irodalmi művekben. Ez esetben ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint a kölcsönös érthetőség tekintetében: egyrészt nagymértékben függ a szövegkörnyezettől (éppen milyen hasonló szavakat vél hallani és megérteni az illető), de leginkább a beszélő műveltségétől és „nyelvérzékétől”. Aki soha az életben nem tanult idegen nyelvet és nem volt még külföldön sem, fel sem fogja ismerni, hogy milyen nyelven szólnak hozzá (sőt, talán még a saját anyanyelvét is alig ismeri fel, ha azt idegen akcentussal beszélik).
Tehát pl. egy olyan mondatot, hogy Ubi est platea Catalauniæ? (¿Dónde está la plaza de Cataluña?) ’Hol van a Katalónia tér?’ minden bizonnyal megértene egy bölcsész vagy egy tanult és sokat olvasott spanyol anyanyelvű, de a piaci árusnak vagy az átlagjárókelőnek fogalma sem lenne még arról sem, hogy milyen nyelven érdeklődünk és mit szeretnénk tőle megtudni, ahogy arról ez a videó is tanúskodik. Ugyanakkor az utóbbiak is simán megértenék mondjuk a Maximas gratias (Muchas gracias) ’Köszönöm szépen’ kifejezést, hiszen ez így spanyolul is értelmes (legfeljebb egyből rájönnének, hogy külföldiek vagyunk, mert nem a megszokott módon mondtuk).
Olaszországban, bár látszólag valamivel egyszerűbb volt a kísérletezőnek latinul boldogulnia, valószínűleg ez is csak véletlen: épp olyan emberekkel próbálkozott, akik legalább beszéltek angolul, vagy nyíltabbak voltak a társalgásra:
Az olaszok esetében persze nyilván az is sokat számít, hogy eleve hozzá vannak szokva a kétnyelvűséghez, hiszen lényegében – nyelvtörténeti értelemben – minden régióban és nagyvárosban egy másik nyelvet beszélnek (még ha ezt ők maguk is csak „olasz nyelvjárásoknak” tekintik), és a toszkán nyelvjáráson alapuló tulajdonképpeni olasz közvetítőnyelvként (is) szolgál.
S végül tegyük hozzá, hogy ezekben az országokban elterjedt szokás egyből átváltani angolra – már aki tud –, amint észreveszik, hogy az illető külföldi, még ha próbál is a helyi nyelven kommunikálni (ezt jómagam is tapasztaltam Spanyolországban).
Érdekes :) A hasonló latin szavakat lehet megértik valamennyire, de összefüggö mondatokat már nem hiszem... Szerintem mi sem értenénk meg egy honfoglalás korabeli - ösmagyar nyelven beszélö embert, haha, ki kellene ezt próbálni! :)
VálaszTörlésPersze, hogy nem. Még a Halotti beszédből sem értenénk sokat, ha nem tanultuk volna az iskolában. :)
Törlés"S végül tegyük hozzá, hogy ezekben az országokban elterjedt szokás egyből átváltani angolra – már aki tud –, amint észreveszik, hogy az illető külföldi, még ha próbál is a helyi nyelven kommunikálni (ezt jómagam is tapasztaltam Spanyolországban)."
VálaszTörlésNekem is ez a tapasztalatom spanyolnyelvű országokban: a kimondottan germános megjelenésem alapján eleve abból indulnak ki, hogy márpedig OLYAN NINCS, hogy én spanyolul tudhatok, és persze nyilván a beszédemen is hallatszik, hogy nem az anyanyelvem, ezért sokszor be se várják, amíg spanyolul elmagyaráznám, hogy mit akarok, csakazértis át akarnak váltani angolra.
Feltételezem udvariasságnak szánja, pedig számomra kimondottan sértő, mert nem gondolnám, hogy a nyelvhasználatom annyira rossz lenne, hogy első kézből feladja.
Másrészt pedig a kommunikációt tekintve céltalan is, mivel az ember ritkán tud annyira angolul, hogy egyről a kettőre léphessünk.
Vagy az is lehet, hogy pusztán büszkeségből, ti. "egy külföldi csak ne beszéljen az ÉN nyelvemen, mert úgysem tudja..." stb.
TörlésA latin-amerikaiak viszont pont az ellenkezője – szinte elvárják, hogy beszélj spanyolul, és ha valamit rosszul mondasz, képesek még ki is javítani: "ezt mi nem így mondjuk, hanem úgy..." (bár nem voltam Latin-Amerikában, de interneten sok ismerősöm volt/van, és nem egyszer kerültem ilyen helyzetbe).
"ez persze megint felvet egy nagyon érdekes kérdést, mégpedig azt, hogy egyáltalán nem kell érteni vagy tudni egy szót sem ahhoz, hogy egy nyelv hangzását utánozni lehessen"
VálaszTörléshttps://youtu.be/fdKRlkGgB7Y
Ez nagyon jó! :D
Törlés(Már nem találom, hol írtam az idézett mondatot, de ismerős :))
Nekem nem fér a fejembe, hogy nem tudnak megérteni egy ilyen mondatot, hogy "Ubi est platea Catalauniæ?" Lehet, azt hiszik, spanyolul beszél, csak fura szavakat használ, és ezért nem gondolnak arra, hogy az "ubi" valami mást jelent.
VálaszTörlésMert nem is akarják megérteni. Külföldi = "hagyjál békén, nem tudom, nem értem", ez a hozzáállás. Ezek tök egyszerű emberek nulla fantáziával, kb. mintha nálunk itt a legutolsó zsákfaluban kérdeznéd meg a nénit, aki kapál a kertben. :)
TörlésVagy pl. gondolj bele, ha mondjuk azt, hogy "Hol van" valami, úgy kérdeznéd meg poénból valakitől "ómagyarul", hogy "Hune vala" (biztos nem így mondták, csak példa): szerinted megértené?
Pont most akartam neked elküldeni ezt az amerikai videót, de látom, hogy megtaláltad saját magad. Szerintem azért sem értik, mert a kiejtése klasszikusabb, és elég gyorsan is beszélt az ürge. Így elég nehéz kivenniük, amit mond. Egy másik videóján mondja is, hogy olaszosabb kiejtéssel és lassabban beszélve könnyebben értették volna.
VálaszTörlésAzt viszont nem értem, hogy olaszok, spanyolok miért váltanának át angolra, ha valaki külföldi. Ha egyszer tudja a helyi nyelvet, még ha nem is mondja jól a dolgokat, nem kéne másik nyelvre váltani, tiszteletlenség.
Mert valószínűleg alapból azt feltételezik róla, hogy úgysem tudja. Legalábbis annyira biztos nem, ahogy ők. :)
Törlés