Volt már szó a hét napjainak – pontosabban azok neveinek – eredetéről, most pedig az évszakok újlatin elnevezéseinek járunk utána, olvasónk, Tamás ötlete alapján.
Szerencsére nem lesz túl nehéz a dolgunk, ugyanis e szavak története nagyjából egységes; mindössze egy-két elütő példával fogunk találkozni. Arra is fény derül, hogy a tavasz és a nyár, illetve az ősz és a tél nem csupán a hasonló időjárás folytán, hanem még nyelvileg is szoros kapcsolatban állnak egymással. Kezdjük mindjárt a tavasszal!
A tavaszt nemcsak az évszakok felsorolásánál szokás elsőként említeni: az újlatin nyelvekben ez már az évszak nevében is benne van! Az olasz, katalán, portugál-galiciai és spanyol primavera, román primăvară ugyanis a beszélt latin PRĪMA VĒRA ’első tavasz, előtavasz’ kifejezésből ered, amelynek klasszikus latin előzménye a PRĪMO VĒRE, azaz ’kora tavasszal, a tavasz elején’. Ugyanebből jön az okcitán prima, valamint hasonlót jelent a francia printemps (szó szerint: ’előszezon’) is. A meglehetősen konzervatívnak tartott szárd beranu szava azonban a más újlatin nyelvekben ’nyár’ jelentésű latin VERĀNU(M) alakot (lásd lejjebb!) őrzi e jelentésben.
Gondolhatnánk, hogy ha a Római Birodalom népe számára a tavasz ’előtavasz’ volt, akkor a nyár kellett, hogy legyen a ’tavasz’! És így is volt, legalábbis a szélső területeken: a román vară, a spanyol verano, galiciai verán és portugál verão a beszélt latin VĒRA ’tavasz’, illetve [TĔMPUS] VERĀNU(M) ’tavaszi idő’ kifejezésekből származnak. Ezzel szemben a központi területek a latin ÆSTĀS, tárgyesetben ÆSTĀTE(M) ’nyár’, illetve [TĔMPUS] ÆSTĪVU(M) ’nyári idő’ kifejezéseket vitték tovább: így az olasz estate, a szárd istade vagy istíu, a katalán és okcitán estiu, valamint a francia été, melyek latin forrása pedig egy indoeurópai ’égés, tűz’ jelentésű szóra vezethető vissza. Érdekességként megjegyzendő, hogy a 17. századig a spanyolban is az estío volt használatos ’nyár’ jelentésben (amelyet ma is használnak a választékos és az írott nyelvben), míg a verano eredetileg a tavasz végét és a nyár elejét, a májusi-júniusi időszakot jelentette.
A nyarat követi az ősz, vagyis a hideg idő, így az sem véletlen, hogy a latin AUTŬMNUS (korábbi AUCTŬMNUS), beszélt latin AUTŬMNU(M) egy valószínűleg ’hideg’ jelentésű indoeurópai *heug- tőről fakad. Ennek folytatóit találjuk a legtöbb újlatin nyelvben is: a spanyol otoño, a portugál-galiciai outono és a román toamnă „szabályosan”, a beszélt nyelv útján öröklődtek, míg az olasz autunno, a francia automne és az okcitán auton félig-meddig művelt eredetűek. A katalán ellenben sajátos megoldást választott: a tardor ’ősz’ egy korábbi tardaó, ez pedig egy beszélt latin TARDATIŌNE(M) ’késés’ főnévből jön, arra utalva, hogy ősszel már később kel fel a nap.
S végül elérkeztünk a legbarátságtalanabb évszakhoz, a télhez, amelynek egyúttal a neve is a legkevésbé izgalmas, hiszen valamennyi újlatin megfelelője ugyanabból a latin HĪBĔRNUM ’tél’ szóból ered, amely a beszélt nyelvben kb. [ivernu]-nak hangzott. Ez a szó eredetileg semlegesnemű melléknév volt, amely a TĔMPUS HĪBĔRNUM ’téli idő’ kifejezésből önállósult, és a(z) HIEMS ’tél’ főnévből származik. Az HĪBĔRNU(M) újlatin folytatói között találjuk a román iarnă, a szárd ierru, az olasz és portugál-galiciai inverno, francia hiver, okcitán ivèrn, katalán hivern és spanyol invierno (korábbi és népies ivierno, illetve régi irodalomban szintén ibierno, imbierno) szavakat. Az olasz, spanyol és portugál-galiciai alakok elején valószínűleg az in- prefixum analógiás hatása mutatható ki, amely az olaszban le is válhatott, így létezett a szónak verno alakváltozata is. (Továbbá nem zárható ki – de nem is bizonyítható – az inferno, infierno, lat. ĪNFĔRNU(M) ’pokol’ hatása sem.)
Szerencsére nem lesz túl nehéz a dolgunk, ugyanis e szavak története nagyjából egységes; mindössze egy-két elütő példával fogunk találkozni. Arra is fény derül, hogy a tavasz és a nyár, illetve az ősz és a tél nem csupán a hasonló időjárás folytán, hanem még nyelvileg is szoros kapcsolatban állnak egymással. Kezdjük mindjárt a tavasszal!
 |
| Tavasz vagy nyár? |
A tavaszt nemcsak az évszakok felsorolásánál szokás elsőként említeni: az újlatin nyelvekben ez már az évszak nevében is benne van! Az olasz, katalán, portugál-galiciai és spanyol primavera, román primăvară ugyanis a beszélt latin PRĪMA VĒRA ’első tavasz, előtavasz’ kifejezésből ered, amelynek klasszikus latin előzménye a PRĪMO VĒRE, azaz ’kora tavasszal, a tavasz elején’. Ugyanebből jön az okcitán prima, valamint hasonlót jelent a francia printemps (szó szerint: ’előszezon’) is. A meglehetősen konzervatívnak tartott szárd beranu szava azonban a más újlatin nyelvekben ’nyár’ jelentésű latin VERĀNU(M) alakot (lásd lejjebb!) őrzi e jelentésben.
Gondolhatnánk, hogy ha a Római Birodalom népe számára a tavasz ’előtavasz’ volt, akkor a nyár kellett, hogy legyen a ’tavasz’! És így is volt, legalábbis a szélső területeken: a román vară, a spanyol verano, galiciai verán és portugál verão a beszélt latin VĒRA ’tavasz’, illetve [TĔMPUS] VERĀNU(M) ’tavaszi idő’ kifejezésekből származnak. Ezzel szemben a központi területek a latin ÆSTĀS, tárgyesetben ÆSTĀTE(M) ’nyár’, illetve [TĔMPUS] ÆSTĪVU(M) ’nyári idő’ kifejezéseket vitték tovább: így az olasz estate, a szárd istade vagy istíu, a katalán és okcitán estiu, valamint a francia été, melyek latin forrása pedig egy indoeurópai ’égés, tűz’ jelentésű szóra vezethető vissza. Érdekességként megjegyzendő, hogy a 17. századig a spanyolban is az estío volt használatos ’nyár’ jelentésben (amelyet ma is használnak a választékos és az írott nyelvben), míg a verano eredetileg a tavasz végét és a nyár elejét, a májusi-júniusi időszakot jelentette.
 |
| Ez bizony már az ősz... |
A nyarat követi az ősz, vagyis a hideg idő, így az sem véletlen, hogy a latin AUTŬMNUS (korábbi AUCTŬMNUS), beszélt latin AUTŬMNU(M) egy valószínűleg ’hideg’ jelentésű indoeurópai *heug- tőről fakad. Ennek folytatóit találjuk a legtöbb újlatin nyelvben is: a spanyol otoño, a portugál-galiciai outono és a román toamnă „szabályosan”, a beszélt nyelv útján öröklődtek, míg az olasz autunno, a francia automne és az okcitán auton félig-meddig művelt eredetűek. A katalán ellenben sajátos megoldást választott: a tardor ’ősz’ egy korábbi tardaó, ez pedig egy beszélt latin TARDATIŌNE(M) ’késés’ főnévből jön, arra utalva, hogy ősszel már később kel fel a nap.
S végül elérkeztünk a legbarátságtalanabb évszakhoz, a télhez, amelynek egyúttal a neve is a legkevésbé izgalmas, hiszen valamennyi újlatin megfelelője ugyanabból a latin HĪBĔRNUM ’tél’ szóból ered, amely a beszélt nyelvben kb. [ivernu]-nak hangzott. Ez a szó eredetileg semlegesnemű melléknév volt, amely a TĔMPUS HĪBĔRNUM ’téli idő’ kifejezésből önállósult, és a(z) HIEMS ’tél’ főnévből származik. Az HĪBĔRNU(M) újlatin folytatói között találjuk a román iarnă, a szárd ierru, az olasz és portugál-galiciai inverno, francia hiver, okcitán ivèrn, katalán hivern és spanyol invierno (korábbi és népies ivierno, illetve régi irodalomban szintén ibierno, imbierno) szavakat. Az olasz, spanyol és portugál-galiciai alakok elején valószínűleg az in- prefixum analógiás hatása mutatható ki, amely az olaszban le is válhatott, így létezett a szónak verno alakváltozata is. (Továbbá nem zárható ki – de nem is bizonyítható – az inferno, infierno, lat. ĪNFĔRNU(M) ’pokol’ hatása sem.)
 |
| Összefoglalás (Forrás: El Mexicano) |
Felhasznált források
- Coromines, Joan (1973): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, p. 573.
- Real Academia Española: Corpus Diacrónico del Español (CORDE)
- Regione Autonoma della Sardegna: Glossàriu isperimentale (www.sardegnacultura.it)
- A Wikipédia újlatin nyelvű változatai és a Wiktionary
Kituno a cikk! Nagyon szeretem azokat a cikkeket (is), melyekben az ujlatin nyelveket osszehasonlitod.
VálaszTörlésNem irnal neha cikkeket a portugal nyelvtanrol? Hasonlo stilusban, mint a spanyolrol szoktal...
Köszönöm! :)
TörlésSajnos portugál nyelvtanban annyira nem vagyok otthon.
Hat szerintem csak tul szereny vagy. En folyekonyan beszelek portugalul, de spanyolul is, megis ezer dolgot olvastam mar itt amit nem tudtam, vagy legalabbis nem is gondoltam at, de egy-egy cikk utan elgondolkodtam rajta.
TörlésEn sokszor peldalozok veled az ismeroseimnek. Mikor az a tema hogy tudok-e spanyolul, mindig azt mondom, hogy en BESZELEK spanyolul, de TUDNI El Mexicano tud. :)
Szerintem a portugal nyelvtanrol is tudnal irni jonehany cikket, ami nem csak kezdoknek lenne ujdonsag. Na persze ertem en, hogy munka mellett hobbibol csinalod a blogot, biztos nincs idod meg tobb cikket irni, ez csak amolyan "onzo" keres volt. ;)
Nagyon rednes tőled, de ez így egyáltalán nem igaz. :) A „nyelvtudás” megkülönböztetendő a nyelvvel kapcsolatos tudástól – még a spanyolról sem merném azt mondani, hogy folyékonyan „beszélem”, akkor inkább „folyékonyan írom”. :) (Lehet, hogy valamikor tényleg folyékonyan beszéltem, de beszédben már évek óta nem használom.) Sajnos a gyakorlati nyelvet egyáltalán nem ismerem, mivel nem éltem anyanyelvi környezetben, így nekem is alaposan utána kell néznem, mielőtt bármit is állítok a nyelvhasználatról (és még így is tévedhetek). Portugálul is írásban nagyon alapszinten elkommunikálok, és ugyanez igaz az olaszra és a szárdra, de mindegyikről túlzás és nagyképűség lenne azt állítani, hogy „tudok” vagy „beszélek”. ;)
Törlésaz estio szot nem nagyon használjak az igaz de az estival-t jelzôkent annal inkabb...
VálaszTörlés„Érdekességként megjegyzendő, hogy a 17. századig a spanyolban is az estío< volt használatos ’nyár’ jelentésben (amelyet ma is használnak a választékos és az írott nyelvben), míg a verano eredetileg a tavasz végét és a nyár elejét, a májusi-júniusi időszakot jelentette.” ;)
TörlésA latinban létezik a aestas 'hőség, nyár' szó, nyilván az őrződött meg.
VálaszTörlésIgen, benne is van a cikkben: „a központi területek a latin ÆSTĀS, tárgyesetben ÆSTĀTE(M) ’nyár’, illetve [TĔMPUS] ÆSTĪVU(M) ’nyári idő’ kifejezéseket vitték tovább [...]”.
TörlésNem vagyok ismeretlen, csak a bejelentkezés még nem megy. Sobieski Bernadett vagyok, orosz-latin-német szakos tanár, spanyol nyelvvizsgával és gyakorlattal.
VálaszTörlésKedves Bernadett! A „Megjegyzés írása mint” vagy „Válasz a következőként” felirat után a legördülő menüből kell kiválasztani a Név/URL-cím lehetőséget és beírni egy szabadon választott nevet. Ez nem regisztrációt jelent, csak a beírt névvel fog az üzenet megjelenni.
TörlésNem túl gyakori, hogy egy évszakra két elnevezés is létezzen, a spanyolban a nyár ilyen. Még az jutott eszembe, hogy a brit angolban az ősz autumn, az amerikaiban pedig fall.
VálaszTörlésÉrdekes még, hogy a germán nyelvek a tavasz és a nyár szót nem a latinból vették át, legalábbis kapásból egyikben sem rémlik ilyen. A nyár és a tél ugyanabból a szóból ered az összes germán nyelvben (angol: summer; angol, holland, német: winter - németül nagy kezdőbetű). Az ősz talán csak az angolban latin eredetű (autumn), a többi germán nyelvben h-val kezdődő szó (német Herbst, holland herfst, svéd höst, és a dán nagyon kilóg a sorból). A tavaszra többféle szó is létezik, de tudtommal azok sem latin eredetűek (angol: spring, német: Frühling, de valahol Frühjahr, holland: lente).
Érdekes lehet még az újlatin évszaknevek magyar vonatkozása, a tél a "hibernál" szóként él tovább nálunk. Nem tudom, a többi évszaknévnek van-e valami magyar "mellékvágánya".
Igazából a spanyolban sem létezik két szó a nyárra, mert az "estío"-t nem használják, irodalmi. :)
Törlés